Nyolcadik r�sz – Furcsa h�r

- M�r elegem van, hogy �n sosem csin�lhatom azt, amit szeretn�k… Nekem mindig dolgoznom kell, vagy ha �pp nem, akkor tanulni, hogy a sulival se maradjak el – panaszkodott Jen

A suli k�nyv�r�ban �lt�nk, �s �pp a francialeck�t pr�b�ltuk megoldani.

- Jen, n�ha neked is kij�r a pihen�s. Csak p�r napja ismerlek, de �gy is �rzem, hogy az �leted csak a boltb�l �ll. K�rj egy p�r nap szabads�got. – pr�b�ltam vigasztalni

- Te is tudod, hogy nem tehetem. – n�zett ki az ablakon szomor�an – Bezzeg, azoknak ott m�s dolguk sincs, csak �lland�an k�lteni a p�nzt. – b�k�tt az ujj�val az egyik padon �l� t�rsas�gra. Term�szetesen – mint az�ta kider�lt – Christin��k �ltek ott nevetg�lve.

- Egyszer�en nem b�rom felfogni, hogy hogy lehet valaki ilyen bek�pzelt. – cs�v�ltam meg a fejem – �s, hogy a t�bbiek hogy k�vethetik. �gy futnak ut�na, mint a kiskuty�k, pedig �ket is len�zi. Sosem �rettem az ilyen embereket…

De Jen figyelme m�sfel� terel�d�tt. Egy alacsony, r�vid, fekete haj�, szem�veges fi� k�zel�tett fel�nk kez�ben egy rak�s k�nyvvel. Paul volt az.

- ’reggelt h�lgyeim! – k�sz�nt vid�man – Csak nem megint nincs �r�tok?

- Van helyette fhrancia – mondta er�sen gesztikul�lva Jen – H�t te?

- Elmaradt az inf� �r�m, �s �gy gondoltam helyette tanulm�nyozhatn�m a gamma sug�rz�s potenci�lis er�…

- J�, �rtj�k, Paul. – intette le Jen

- Mi is lenne vel�nk n�lk�led? – s�hajtottam – Mondd, hogy is van franci�ul a „ruha”?

- Vetements, Kate. – mondta, mik�zben odah�zott egy sz�ket �s letelepedett r�

- �h, h�t persze! Sohasem fogom megjegyezni! A franci�t egyszer�en nem nekem tal�lt�k ki… - mondtam elszontyolodva

M�r megint az a furcsa �rz�s j�tt r�m, �s �gy �reztem, mintha valaki figyelne. Megfordultam, de csak p�r ember volt ott, �s mindenki a k�nyv�be m�lyedve olvasott.

- �h, ne izgasd magad miatta! Senkinek nem megy jobban az elej�n. - vigasztalt a l�ny

- Bezzeg azoknak ott kint nincs ilyen probl�m�juk! – n�ztem r�juk morcosan

- Hidd el, �ket most m�s dolog foglalkoztatja… B�r szerintem am�gy sem �rdekli t�ls�gosan a franciajegy�k…

- Ugyan! �ket foglalkoztatn� valami a sminkj�k�n k�v�l? – k�rdeztem hitetlenkedve

- Persze! B�r, az is hasonl� t�ma… Tudod, van egy eg�szen j� h�r� modell�gyn�ks�g, aki modelleket szeretne felvenni, �s – h�t �szint�n sz�lva, nem tudom mi�rt, de - a j�v� h�ten a mi sulinkba j�n, �s egy „felv�teli bemutat�t” fog csin�lni. Nos, az ilyeneket, mint Christina, biztos �rdekelheti a dolog. Ami�ta bemondt�k a sulir�di�ban szerintem nem is tudnak m�sr�l besz�lni…

- De h�t minek j�nnek pont ide?

- Nem tudom… B�r fogadni mern�k, hogy Christina apj�nak a keze van a dologban… Neki van meg a megfelel�… k�pess�ge az eff�l�khez. – �s jelent�s�gteljesen megnyomta a mondat utols� fel�t.

- De ez�rt? h�t mi�rt nem jelentkezik egy modell�gyn�ks�ghez?

- Tal�n mert �gy akarja m�g jobban a porba al�zni a t�bbi l�nyt, vagy mert v�gyik a felt�n�sre, hogy az eg�sz suli l�thassa, nem tudom.

- Pff, h�t ilyet se hallottam m�g! El�g sz�nalmas… - vigyorogtam a padon �l� l�nyt vizsg�lgatva

- Szerintem is. Mindenesetre k�v�ncsi vagyok, hogy milyen kis „sz�nj�t�kkal” fog ism�t meglepni minket..

Ekkor azonban felhangzott az �ra v�g�t jelz� cseng�. �sszepakoltunk, �s kifel� indultunk a k�nyv�rb�l.

- �n m�g visszaviszem a k�nyveket. – mondtam Jennek, aki b�lintott, hogy kint megv�r

Az egyik h�ts� r�szre kellett cipelnem az �ttonn�s francia sz�t�rt.

Nem igaz, hogy mi�rt nem tudj�k ezeket a sz�t�rakat k�zelebb tenni?! Most megint ezzel fog…

- Szia! – kis h�j�n kiejtettem a k�nyvet a kezemb�l a hang hallat�n. R�m�lten fordultam meg, �s az ott �ll� l�nyra pillantottam.

Esk�sz�m, nem hallottam, hogy valaki lenne itt rajtam k�v�l…

- Jaj, ne haragudj, megijesztettelek? – egy magas, csont �s b�r l�ny �llt el�ttem. H�feh�r b�re szinte f�nylett a l�mpaf�nyben, hossz�k�s arc�n – nem tudom, mi�rt, de ez jutott az eszembe – oda nem ill� mosoly �lt. Hossz�, v�r�s haja �lettelen�l omlott a v�ll�ra, �s volt az eg�sz l�ny�ben valami visszatasz�t�.

- Szi…a… - k�sz�ntem meglepetten

- Te ugye Kate vagy? Kate Dean?

M�r a nyelvemen volt, hogy igen, Ashley Dean h�ga, de a l�ny bel�m fojtotta a sz�t.

- �n Scarlet vagyok – ny�jtotta a kez�t

Bizonytalanul megfogtam a kez�t, mire � hevesen megr�zta, de szinte r�gt�n meg is �lelt.

Alig, hogy hozz�m �rt, megr�zott, �s valami furcsa �rz�s ker�tett a hatalm�ba. Megint megf�jdult a fejem. De az eg�sz viselked�s�ben volt valami furcsa, valami nem oda ill�, mintha… mintha egy szerepet j�tszana!

- �r�l�k, hogy tal�lkoztunk!... Tudod, arra gondoltam, hogy… Mrs. Warren ingem is tan�t, �s azt hallottam t�le, hogy nem vagy t�l j� franci�b�l. �s megk�rt, hogy mi lenne, ha seg�ten�k neked n�ha. Tudod, nekem nagyon j�l megy, �n… kiskoromban Franciaorsz�gban �ltem, �s az ap�m francia, csak k�s�bb k�lt�zt�nk ide. �s… t�nyleg sz�vesem seg�tek, csak sz�lj!

- Tudod, az az igazs�g, hogy nekem m�r… - furcsam�d �gy t�nt, mintha megijedne valamit�l, �s gyorsan k�zbev�gott:

- A most p�ntek j�?

- �n…

- Jaj, ne haragudj, most mennem kell, de v�rlak p�ntek d�lut�n n�gykor n�lunk! – ezzel a kezembe nyomott egy cetlit, �s elszaladt.

D�bbenten n�ztem ut�na, mint aki k�r�l meg�llt a vil�g. �gy n�ztem a kezembe nyomott cetlire, mint aki szellemet l�tott.

Egy c�m volt rajta.

Ez meg mi a fene volt? Olyan furcsa ez a l�ny. Scarlet, vagy hogy is h�vj�k… Olyan �rz�sem volt, mintha � is abb�l a m�sik vil�gb�l val� lenne. De h�t ez k�ptelens�g! Itt az iskol�ban? De hiszen mondta is… Mrs. Warren k�ldte! Az agyamra ment ez a m�sik vil�gos dolog, jobb lesz ha kicsit le�llok… Szeg�ny l�ny, miket nem felt�telezek r�la!

De mi van, ha m�gis… Az az �rz�s… Annyira megj�tszottnak t�nt a viselked�se, �sam�g Jennel ott �lt�l,  v�gig �gy �rezted, hogy valaki figyel… �s olyan furcsa aura lengte k�r�l… - sz�lalt meg a k�tely apr� hangocsk�ja a fejemben

De elhessegettem magamt�l a gondolatot, azzal korholva magam, hogy jobb lenne, ha ink�bb h�l�s lenn�k, az�rt amit �rtem tesz Mrs. Warren, �s Scarlet is.

A cetlit a zsebembe s�llyesztettem, feltettem a k�nyvet a polcra, �s Jen ut�n siettem. A nap t�bbi r�sz�ben nem is gondoltam erre a kellemetlen esetre.

Haza�rve meglepetten l�ttam, hogy anya kocsija a h�z el�tt �ll. Anya �v�n�, �s mindig sok�ig dolgozik, �gy el�g furcsa volt, hogy ilyenkor itt l�tom.

Rem�lem, hogy nincsen baj… - gondoltam

A h�zba l�pve, hangosan k�sz�ntem, de senki sem v�laszolt. Kezdett rossz el��rzetem lenni.

A konyh�ba mentem, ami anya kiv�lts�gos birodalma, de meglepetten tapasztaltam, hogy nincs ott. Ezut�n a nappaliba kukkantottam, �s szinte hal�lra r�m�ltem, pedig semmi nem volt benne. Ott �lt a kanap�n a l�b�t felh�zva, csendesen maga el� meredve.

- Anya… itt vagy?

Nem v�laszolt.

- Mi a baj? – siettem hozz�

El� t�rdeltem, de � f�lren�zett a pillant�som el�l, �s tagad�an ler�zta a kezemet.

- Valami rosszat csin�ltam? – k�rdeztem �szint�n, de nem �rtettem, mit is tehettem volna

Tal�n az a baja, hogy tegnap „nem voltam ott”, amikor keresett?

- Nem veled van a baj, Kate! – ki�ltott r�m, mintha m�gis �n tehetn�k r�la – Ha minden�ron tudni akarod, ap�dr�l van sz�!

- Ap�mr�l? Mi ez a sz�haszn�lat? Jesszus, anya, mi t�rt�nt?!

- Csak annyi, hogy �gy t�nik, hogy ap�dnak volt egy n�je rajtunk k�v�l!

- Ap�nak? – k�rdeztem elk�pedve, �s �gy �reztem, hogy a feje tetej�re �ll velem a vil�g

Micsoda?!

Hitetlenked�ssel vegyes d�bbenettel n�ztem any�ra.

- De anya, ez lehetetlen! – suttogtam

- Pedig m�gis megt�rt�nt! – mondta, mintha csak a saj�t szomor�s�g�t akarn� tov�bb fokozni

- De… apa… nem…

- tenne ilyet? – most n�zett el�sz�r a szemembe, �s megl�ttam, hogy � is a k�nnyeivel k�szk�dik

- �r Isten! – l�ttam, hogy igazat mond, �s most az iszonyat jeges peng�vel v�gott bel�m

Hirtelen a karjaimba z�rtam, �s majdnem els�rtam magam, de m�gis siker�lt meg�llnom. Ut�ltam any�m jelenl�t�ben s�rni, de egy pillanatig azt �reztem, hogy most m�gis megtehetn�m, azonban a szok�s konoks�ga er�sebb volt.

- Ezt nehogy elmondd a testv�reidnek! – szak�tott ki az �lel�s�b�l, �s komolyan n�zett a szemembe – Teljesen �sszet�rn� �ket, az eg�sz eddigi… ap�dr�l… alkotott… - az utols� szavait m�r nem lehetett �rteni, mert er�t vett rajta a s�r�s.

�t akartam �lelni �jra, de a kez�vel nemet intett. P�r pillanatig t�n�dve n�ztem ezt a furcsa valakit, aki az any�m, �s m�gis �gy eltasz�t mag�t�l, de bel�m csapott a magam baja.

Nem �rdekelt senki �s semmi, felrohantam az emeleti szob�mba, becsaptam az ajt�t, �s hangos zokog�sban t�rtem ki.

Apa, hogy tehetted? Ez nem te vagy! Sosem k�pzeltem volna r�lad, ez… k�ptelens�g! Hogy t�rt�nhetett?!