Hetedik r�sz – Mert igenis tudom

Hazafel� �ton a t�rt�nteken j�rt az eszem.

Egyszer�en nem hittem volna. Eg�szen eddig k�telkedtem, de most m�r biztos vagyok a l�tez�s�ben. Tudom, hogy nem �r�ltem meg, egyszer�en �rzem itt bel�l, hogy teljesen norm�lis vagyok, �s ez a val�s�g, ami velem t�rt�nik. De akkor is hihetetlen… Az ilyenek… valahogy… mindig m�sokkal t�rt�nnek meg…

M�g nem tudom, mit fogok csin�lni Cirmossal, mivel anya allergi�s a macskasz�rre. De annyira nyugodtan �lt a kezemben, annyira megig�ztek a szemei, ahogy vittem, hogy �gy �reztem ennek musz�j �gy lennie.

A h�ts� ajt�n mentem be, hogy Cirmost nyugodtan felcsemp�szhessem a szob�mba, amikor egy hars�ny hang �t�tte meg a f�lemet:

- Kate, kicsim, h�t itt vagy! – r�m�lten p�rd�ltem meg, �s a szemem a konyha k�sz�b�n �ll� n�re villant.

Vag�ny, r�vid haja volt, az eg�sz szerel�se fiatalos k�ls�t k�lcs�nz�tt neki. Hihetetlen�l sz�p arcvon�sai voltak, mondhatni, finom, de ezeket vag�ny st�lus�val tette k�l�nlegess�.

Ap�m h�ga volt az, Gina.

- Gina! A fr�szt hoztad r�m! – indultam meg fel�

- Ezek szerint valami rosszban s�ntik�lsz, nem igaz? – kacsintott r�m – Ezzel az im�dnival�val itt, nemde? Szia, cicus… - simogatta meg a f�le t�v�t, mire Cirmos dorombolni kezdett.

- Nekem mondod? – s�hajtottam, �s letettem a macsk�t a f�ldre.

- Ne izgulj, Dorothy �gy is �szreveszi. – mondta vigyorogva

- Jaj, Gina, �gy hi�nyozt�l! – ugrottam a nyak�ba. Mint mindig, most is nagyon kellemes volt a parf�mje illata, �s baba sima volt a b�re.

- �s hol szerezted?

- H�t… - de hirtelen eszembe jutott az �g�retem. Meg azt�n hi�ba � legeslegvag�nyabb ember a k�rnyezetemben, biztos vagyok benne, hogy � sem hinn� el. Ez m�sf�le dolog. – Tudod, nagy ez az erd�.

Biztosra vettem, hogy l�tja rajtam, hogy kerteltem, de nem bolygatta tov�bb a dolgot, ink�bb m�sfel� terelte a t�rsalg�st.

- Dorothy mondta m�r, hogy mi�rt j�v�k?

- Nem, nekem nem mondott semmi ilyet. – r�ztam meg a fejem

- Val�ban? – n�zett r�m k�telkedve – Ez furcsa… Akkor m�gsem…? – de nem fejezte be a mondatot, �s t�prengve n�zett a sarokban �lldog�l� buxusra.

- Mit m�gsem, Gina?

A n� viszont nem v�laszolt.

- Gina? – erre �sszerezzent, �s t�le el�g szokatlan m�don zavartnak t�nt

- Most el kell mennem, Kate. – �s m�r el is indult kifel�

- Gina? Gina, hov� m�sz? – ki�ltottam ut�na

Visszafordult a h�ts� ajt�b�l:

- Ne mondd Dorothynak, hogy itt voltam, j�? – �s ezzel m�r csuk�dott is az ajt�

D�bbenten mentem az ablakhoz, de m�r csak azt l�ttam, ahogy ber�gja a t�zpiros Yamah�t, felp�rgeti a motort, �s kiporzik az udvarb�l.

- Mi a fene volt ez? – akartam Cirmosra n�zni, de akkor j�ttem r�, hogy a macska k�zben elt�nt

T�nyleg! A macska!!!

Siker�lt a szob�mban elsz�ll�solnom, de magam is tudtam, hogy ez csak medd� pr�b�lkoz�s, mert any�m az els� ny�vog�s�t meg fogja hallani. De nem hagyhattam az erd�ben, mert � m�giscsak egy m�sik vil�gb�l j�tt… Ki tudja miket csin�lt volna, ha otthagyom? Lehet, hogy holnap m�r arra kelt�nk fel, hogy felrobbant a f�l vil�g, amilyen szerencs�s is vagyok �n…

Brian�kon j�rt az eszem. Mi lehetett, ami el�l ilyen gyorsan menek�lni�k kellett? Ami �gy felperzselte az erd�t?

Az �gyon �ltem, �s Cirmost n�ztem, ahogy jellegzetes macska�l�ssel �l az �gy v�g�ben l�v� l�d�n, �s jellegzetes macskan�z�ssel m�regeti a telefonomat.

- Mit gondolsz, Cirmos? Mit csin�lhatnak most? – erre r�m n�zett a z�ld szemeivel, �s hunyorgott egyet.

Jellemz�. A macsk�k mindig arra hunyor�tanak, aki enni ad nekik. – gondoltam

Nem tudtam, mi t�v� legyek, el� akartam venni Lovecraftot, amikor �szrevettem, hogy nincs itt a t�sk�m!

Persze, a f�ldreng�s! A nagy menek�l�sben �szre sem vettem, hogy nincs n�lam! M�g j�, hogy a telefonomat nem tettem bele…

Ekkor viszont �sszerezzentem, mert kopog�st hallottam az ablakon!

Odan�ztem, �s egy koboldszer�, kis man� integetett fel�m. Teljesen z�ld ruh�j�t a derek�n aranycsat tartotta �ssze, �s kis olyan cip�csk�t viselt, amit egyesek „surran�nak” h�vnak.

Elmosolyodott, �s intett, hogy nyissam ki.