Els� r�sz - Bor�felh�k

Hajnalodott. Csend volt m�g. A nap s�rga sugarai el�sz�r csak kikukucsk�ltak a horizont felett, azt�n, mint egy var�zsp�lca suhint�sra, megindultak, �s a nap lassan felkelni l�tszott. A csillagok mosolyogva �ltek m�g az �gen, de egyre hom�lyosodtak.

Lent, a v�ros m�g szuszogott, kiv�ve egy-k�t h�zat, ahonnan m�r dolgozni indultak. Buszok indultak zajosan az �tjukra, madarak �bredtek, �s az �j lassacsk�n �tadta birodalm�t a nappalnak.

A Wilson Street is hasonl�k�ppen �bredezett, kiv�ve egy h�zat.

- Kate, azonnal gyere! Mindenki r�d v�r! – ki�ltotta Mrs. Dean. T�r�keny alkat� n� volt, pirospozsg�s arccal, tele energi�val. Hossz� vil�gosbarna haj�t most �sszefonta a h�t�n, farmert vett fel, �s p�l�t. Senki sem mondta volna r�, hogy sz�l�, hab�r m�r egy p�r r�nc bek�szott mosolyg�s arc�ra. Szeme smaragdk�nt csillogott a felkel� nap sugaraiban, �s igen. �j rem�nyek �s �lmok szikr�ztak szem�b�l ezen az �szi reggelen.

Utolj�ra v�gign�ztem a szob�m falain – amik most lekopasz�tva �lltak, meztelens�g�kben �rtetlenkedve. Tal�n �k is azt hitt�k, hogy visszaj�v�nk egyszer. De az�rt meg akartam �ket jegyezni, j�l megn�zni m�g egyszer, hiszen soha t�bb� nem l�tom majd eddigi �letem sz�nhely�t. Kis�t�ltam az el�szob�ba, �s seg�ts�gk�r�en n�ztem a falakra, de nem �reztem �gy, hogy lenne er�m ehhez az eg�szhez. Szemem az ablakra t�vedt, �s megl�ttam kint any�t, ahogy a kocsihoz t�maszkodik.

Mennyire nem hasonl�tunk… Mindig azt mondta, �n az ap�mra �t�ttem, �s mennyire igaza volt. M�g a kin�zetemben is ap�t�l �r�k�ltem t�bbet. S�t�tbarna hajam van, �s barna szemem, ak�rcsak ap�nak. Csak a t�r�keny alkatomat �r�k�ltem t�le. � vid�m, nyitott �s mosolyg�s, m�g �n ink�bb vagyok z�rk�zottabb. �gy �rzem magam itt, mint valami r�t kiskacsa a sz�ps�ges, vid�m hatty�k k�zt. Jaj, apa… b�rcsak itt lenn�l…

M�lyet s�hajtottam, felszegtem a fejem, �s visszapillant�s n�lk�l kis�t�ltam a h�zb�l.

Kinyitottam a kocsiajt�t, de �sszerezzentem, mert k�t vigyorg� fej villant r�m:

- Foglalt! – ki�ltotta Ben �s Chris k�nonban. Elfoglalt�k a kedvenc �l�semet a kocsiban, csak puszta bosszant�sb�l. De �n nem szereztem meg nekik azt az �r�m�t, hogy bosszankodni l�ssanak, az�rt �gy tettem, mintha fel sem t�nt volna. El�j�k �ltem, el�vettem a kedvenc Lovecraft gy�jtem�nyemet, �s belemer�ltem az olvas�sba.

Hajnal volt m�g, �s mi �pp kifel� tartottunk a v�rosb�l, ahol eddig �lt�nk. �tban egy �j vil�g fel�.

Pr�b�ltam nem a k�vetkez� p�r napra gondolni.

De ekkor any�m izgatottan felki�ltott:

- H�la az �gnek! M�r majd’ elfelejtettem! A k�z�s k�p! Musz�j visszafordulnunk! – h�t igen, t�l sz�p is lett volna, ha mondjuk… sim�n elindulunk?

Egy nagy z�kken�sre riadtam fel: azt hiszem, sz�molhatok a suli els� napj�n r�gt�n egy sz�p nagy puklival a fejemen. Remek.

A fejemet fogva k�r�ln�ztem a kocsiban:

Anya halkan d�dolgatva vezetett, szok�s szerint a Melody FM-et hallgatva. M�g�tt�nk, Chris �s Ben �pp t�tott sz�jjal aludtak. Hugi csendesen �lt a mellettem lev� �l�sen az ablakn�l, �s az aut�p�ly�t b�multa.

�vatosan meg�rintettem a kez�t, hogy anya ne vegye �szre. T�togok:

- Mi a baj?

Elmosolyodik, �s megvonja a v�ll�t.

- Csak gondolkodtam. K�v�ncsi vagyok, anya mennyi id� alatt szed fel egy �jabb Johnt vagy Ryant… - mindkett�nkb�l kipukkant a nevet�s.

- Na, mi az, min nevetnek a h�lgyek? – mosolyog r�nk anya a visszapillant�b�l

Ekkor Ben felki�ltott a m�g�tt�nk l�v� �l�sr�l:

- M�r megint integettek a m�sik kocsiknak! Pasiznak! Pasiznak! – kiab�lt�k egyre hangosabban Chrissel, de mi edzettek voltunk az eff�le t�mad�ssal szemben: anya feltekerte a hanger�t, �s r�taposott a g�zra.

Mindenki h�ly�nek n�zte a sz�guld� ez�st Honda utasait, de nem �rdekelt minket. Valahogy j�kedv�nek �rezt�k magunkat (igen, furcsam�d j�kedv�k r�m is r�m ragadt), �s am�gy is. Sz�m�tott az, ha �k h�ly�nek n�znek?