Negyedik r�sz – A fejf�j�sok�rt?

Eg�szen j�kedv� voltam, amikor haza�rtem a sulib�l. A hangokb�l �t�lve m�g egyed�l voltam otthon. Kimentem az ideiglenesen berendezett konyh�ba, �s term�szetesen ott v�rt a cetli a h�t�n.

„K�s�n j�v�k, k�rlek, hozd el az ikreket a sulib�l! Puszi, Anya”

Megszoktam, hogy az ikrek �ltal�ban r�m vannak b�zva, �s nekem kell mindenhov� szaladg�lnom �rt�k, �gyhogy �sszepakoltam, �s elindultam a suliba.

Gyalog mentem, hogy jobban megfigyelhessem Greenvillet. A nev�hez ill�en rengeteg fa �llt szerte a v�rosban, �s hihetetlen�l tiszta volt a leveg�, f�leg, hogy mi a v�ros sz�l�n laktunk.

El�g szokatlannak �reztem, hogy ennyire k�zel van a term�szet, de, hogy �szinte legyek, nagyon leny�g�z�tt. Hihetetlen�l sz�p k�rny�k volt. A v�ros kiss� r�giesebb r�sz�n laktunk, de nagyon tetszett, hogy nem a tipikus-amcsi-modern �p�lethalmazban �l�nk, hanem t�gas, sz�p, torn�cos, kiss� m�r kast�lyokat id�z� h�zakban.

Majdnem el�rtem a Lincoln �s a Lily Bay sark�ig, amikor megint a hatalm�ba ker�tett az a furcsa �rz�s, amit a m�ltkor az erd�n�l �reztem. A t� fel� vezet� �t melletti boz�tosra t�vedt a szemem, �s szinte meg�llt bennem az �t�, mert a bokrok k�z�tt �llt valaki!

S�t�tz�ld, majdnem fekete ruh�ja mozgott a sz�lben, fej�t csuklya fedte, ami teljesen eltakarta arc�t.

Les�t�ttem a szemem a f�ldre, �s pr�b�ltam min�l gyorsabban r�kanyarodni a Lily Bayre, �s elt�nni. Nagyon furcsa fejf�j�s j�tt r�m, mintha sz�d�ln�k. De pr�b�ltam elterelni a figyelmemet, �s koncentr�lni.

Nincs ott senki, rosszul l�ttad, nincs ott senki, nincs ott senki…

Feln�ztem, �s csod�k csod�j�ra t�nyleg nem volt ott senki!

Biztosan csak a f�radts�g, de te j� �g! Hogy r�hoztam magamra a fr�szt! Ma kor�bban le k�ne fek�dn�m, �s kipihennem magam!

Teljesen ki is ment a fejemb�l a d�lel�tti kis sz�nj�t�k, de most eszembe jutott. Gyomrom �sszer�ndult az eml�kre, amit akkor a f�n�l �reztem. Fogalmam sem volt, mi lehet velem. Biztosan a f�radts�g, a k�lt�z�s, meg minden…

- De az�rt te is sejted, hogy ez kiss� belemagyar�z�s, vagy t�vedn�k… Kate? - kis h�j�n az �tra ugrottam ijedtemben

Vill�mgyorsan megfordultam, de senki sem �llt m�g�ttem. Ekkor a rendk�v�l kipihent, mondhatn�m, a t�ls�gosan is pihent illet� elnevette mag�t.

- Kate, nem l�tod, h�t itt vagyok! – n�ztem most m�r egyenesen a hang ir�ny�ba, ami… egy fa volt!

Egy pillanatig d�bbenten n�ztem a fa t�rzs�t, azt�n elindultam tov�bb az �ton.

Nem, ilyen nem lehet… Besz�l� f�k? Megbolondultam? �lmodom? Mi a fene van velem?

- Jaj, Kate, kicsi Kate, hogy gondolhatsz ilyet? M�g, hogy megbolondult�l! De lass�ts m�r egy kicsit, nem b�rok ilyen gyorsan loholni ut�nad!

Ism�t a hang ir�ny�ba n�ztem, de lehet, hogy nem kellett volna, mert a fa mellettem szaladt! D�bbenten meg�lltam, de �gy l�tszik a t�bolyult n�v�nyt nem igaz�n �rdekelte, mert tov�bb folytatta:

- Tal�n majd ha Ong tartja neked az �tv�ltoz�stan �r�kat, �n is elj�rok majd egy-k�t gyakorlatira, �gy t�nik �tokv�lgy �ta kiss� kij�ttem a form�mb�l… - �llt meg el�ttem

egy fa? Mi van velem? Biztosan j�l l�tok? Egy fa �ll el�ttem, �s hozz�m besz�l?

- Ne k�telkedj m�r, Kate! Jaj, persze, hiszen majd elfelejtettem... nektek, embereknek ez furcsa. – valami furcsa f�ny �radt ki eg�sz alakj�b�l, �gai, levelei tekerg� ing�kk� v�ltoztak, de egyre ink�bb elt�ntek abban a hihetetlen f�nyess�gben, ami egyre jobban k�rbevette alakj�t. De hirtelen elt�nt minden f�ny, �s lomb; a f�b�l ember lett. Az el�bbi csukly�s alak, aki �gy r�m hozta a fr�szt.

A csukly�j�hoz ny�lt, �s lehajtotta fej�r�l.

Az els� dolog, ami szinte megig�zett - pedig lehetett m�r negyven k�r�li -, hogy b�mulatba ejt�en szikr�z� z�ld szemei voltak. Kicsit csontos arca borost�s volt, �s hossz�, nap sz�ke haj�ba bele-belekapott a sz�l. Hab�r nem az �n koroszt�lyom, be kellett ismernem, hogy j�k�p�.

- Val�ban �gy gondolod? – mosolyodott el a f�rfi

A mondata visszar�ntott a jelenbe, �s �jra er�t vett rajtam a k�telked�s.

Pedig, annyira… olyan… �n ezt a pasast ismerem valahonnan!

- J�l van! �gyes! Ez m�r eg�…

- Mi a fen�r�l besz�l? Maga, olyan, mintha… - tettem egy l�p�st h�trafel� - a gondolataim… - mutattam a fejemre – ez…

- Nem lehet?

- �… �r Isten! Ki maga?! �s takarodjon a fejemb�l!

- Val�ban illetlen, bocs�ss meg. – �s �n esk�sz�m elm�lt az a fura sz�d�l�ses fejf�j�som – Am�gy meg jogos, bemutatkoztam volna, csak nagyon k�telkedsz bennem, pedig nem kellene, Kate. Mi�rt nem hallgatsz arra az icipici hangra ott bel�l?

- Azonnal mondja meg, hogy ki maga, vagy h�vom a re…

- J�l van, j�l van! A nevem Sylvan Arthemus, �s az �siek tan�csa k�ld�tt.

- A… micsoda?! – azt�n meg�rtettem mindent – Maga csal�! Itt van a kamera, tudom �n! J�l van, le�llhat, r�j�ttem! Micsoda olcs� b�v�sz tr�kk…

- Kate, befejezted? – n�zett r�m komoly arccal – J�l van, tudod mit? – de ebben a pillanatban felt�nt egy aut� a kanyarban, ami f�lrevonta figyelm�t, �s �n ki is haszn�ltam a pillanatot:

- Ugyan, uram! Az�rt enn�l hihet�bbet is kital�lhatott volna… - ahogy elsuhant mellettem az aut�, l�ttam, hogy a bent �l� utasok m�g vissza is fordulnak, �s szinte t�tott sz�jjal b�mulnak r�nk – L�tja, mindenki tot�l h�ly�nek n�zi…

- Engem? Ugyan mi�rt?

- H�t n�zzen m�r mag�ra, azt hiszik, hogy valami szerepj�t�kb�l pottyant ide!

- Azt k�tve hiszem!

- Na �s mi�rt, ha szabad tudnom?! – vontam fel a szem�ld�k�m

- Nem l�ttak engem.

- Mi?... h�t m�r hogyne l�tt�k volna? Hiszen itt �ll el�ttem!

- Jaj, Kate, olyan sokat kell m�g tanulnod… - s�hajtott a f�rfi – Nem l�that az, csak akinek megvan r� a k�pess�ge!

- Na j�! �n ezt nem hallgatom tov�bb! – �s hat�rozottan elindultam az iskola fel�

- Kate, v�rj!

Nem hagytam magam meg�ll�tani, megfordul�s n�lk�l nemet intettem a fejemmel, �s mentem tov�bb a j�rd�n.

- De Kate, a telefonod! – �s a k�vetkez� m�sodpercben megcs�rrent

Szitkoz�dva kivettem a zsebemb�l, �s r�n�ztem a kijelz�re: „Ben h�v”

- Ben, nyugi m�r, mindj�rt ott vagyok! – �s lenyomtam. R�n�ztem az �r�ra: f�l n�gy

jesszus, m�r majdnem h�romnegyed �r�ja v�rnak!

Nagyon d�h�s voltam. Egy ilyen boh�c miatt fog megint �llni a veszeked�s ma este is, nem igaz, hogy…

Ebben a pillanatban valami megragadta a karomat, �s hihetetlen er�vel h�zott el�re, hogy azt hittem, mindj�rt orraesek, de nagyon er�sen szor�totta a kromat, �s nem engedte, hogy elessek. Elt�nt el�lem az utca, csak �sszemos�dott foltok viharzottak el mellettem, hangok �s zajok s�rtett�k a f�lemet, �gy �reztem, mindj�rt kidobom a taccsot.

Hirtelen meg�lltunk a Pritham Aven, k�rben�ztem, de egyed�l �lltam az iskola sark�n.

Csak a sz�l j�tszott a k�rny�ken, Sylvannak nyoma sem volt. Csak egy hangot hallottam a fejemben:

- Csak gondolkozz el, hogy mik t�rt�ntek veled mostans�g, Kate. Te is tudod, hogy ez nem a f�radts�g. Tudom, tudjuk, hogy �rzed, Kate. �s... nem erre v�gyt�l mindig? Valaki, aki t�r�dik veled? Most csal�dot kaphatn�l, kisl�ny. Csak higgy benne, �s ne tasz�tsd el magadt�l… Mert mi v�runk r�d, Erd� le�nya. �s m�g valami. Gondolj arra, miel�tt d�nten�l, hogy mit is mondott ap�d mindig? "Ha elhiszed, m�ris l�tezik." – azt�n a hang is elt�nt, mint a hajnali k�d, �s nem maradt ut�na m�s, csak egy felt�pett seb a sz�v legm�ly�n, a d�bbenet, a k�tely �s valami furcsa remeg�s a leveg�ben.

Meg persze, egy kiad�s fejf�j�s.